Tartalomjegyzék:
A siklóernyőzés népszerű sport az emberek körében, akik élvezik a szakadékot, miközben egy hevederben ülnek, amely egy szövetszárnyhoz van csatolva. Ez a szárny akkor felfújódik, hogy támogatást nyújtson a pilóta felemeléséhez, amikor a föld felett a több száz méter magas levegőn szárnyal. Egy sor felfüggesztési vonalat használva, és a szárnyon lévő levegő beáramló nyílásaival együtt dolgozva, ezek a pilóták órákon át képesek szárnyalni a termálokon, sok mérföldet áthaladva a folyamatban. Mennyi ideig és mikor megy, attól függ, hogy mennyire tudnak dolgozni a siklóernyővel, hogy kihasználják a széleket.
A nem motorizált felfújható szárnyal indított repülés valóban egy szabadon közlekedő kaland.
A siklóernyő szárnya általában rip-stop nylonból készül, és Kevlar vonalakkal rögzítik a kábelköteget. A szárnyak alakja és mérete változhat, de két egymással összekötött szövetrétegből áll, így sejteket képeznek a bejövő levegő csapdájába, ami felgyorsítja a szárnyat, és a pilótát felemeli.
Hogy lássuk, mennyire szélsőséges a siklóernyőzés, nézd meg ezt Nightline két kalandor, akik 201-ben felmászottak az Everest-hegyre, majd a csúcstalálkozóról. Körülbelül 42 percig repülnek, mielőtt 15 mérföld távolságra indulnak a Namche Bazaar faluban. A leszállás után majdnem egy 500 mérföldes kajakos kirándulást vittek a Gangesz folyó mentén az Indiai-óceánra is. Ez az egyedülálló kaland Sanobabu Sunuwar és Lakpa Tshiri Sherpa a 2012-es National Geographic Adventurers of Year díjat nyerte el.
Sok vállalat tandem siklóernyőt kínál azoknak, akik első repülést szeretnének, és többet megtudnak a tevékenységről. Egyes siklóernyős cégek még motoros siklóernyőzést is kínálnak, amelynek során a pilóta a heveder székében ül, és egy hátizsákjában egy nagy ventilátorhoz csatlakozik.
Siklóernyőzés a sílécen és a Parahawkingen
A siklóernyőzés valóban egyedülálló élményeket nyújt. Például van egy alternatív formája a sportnak, amely lehetővé teszi a pilóták számára, hogy egy tandem vitorlázó repülőgépen szárnyaló madár által kiválasztott szárnyasok - mint például sas vagy sólyom - szárnyaljanak, amely az egész repülés során vezet. Időnként a madár a pilóta kesztyűs kezére száll, hogy gyorsan megköszönje a vezető siklóernyőt az égen. Ez a szokatlan megközelítés a siklóernyőzéshez egy kicsit ritka, és parahawkingnak hívják.
Az Alpokban a hegyi áthaladásokon áthaladó siklóernyőzés, majd a síelés elhagyása előtt, a pilóták egyik legfőbb izgalma. Itt van egy kép a franciaországi Megeve-i tandem siklóernyőzésről, ahol ez a alternatív forma a szokásos gyakorlat.
Bár nem technikailag siklóernyőzés, egyes síelők is használják a sárkányt, így síneket tudnak síelni a hó és a jég között, időnként a levegőben emelkedve. A hófúvás egy másik előkelő a magas repülésű kalandnak, bár a résztvevők soha nem érik el ugyanazt a magasságot, mint a siklóernyők.
A siklóernyőzés és a versenyek videói
Ahhoz, hogy megértsük, mi a siklóernyőzés és a parahawking, nézd meg ezeket a videókat. Az első jellemzők a Red Bull X-Alps 2011 kiemelkedő kalandversenye, ahol a siklóernyős pilóták és a tartós sportolók Salzburgból, Ausztriából a Monacói Királyságba járnak, csak siklóernyővel és túracipővel. Néhány jelenet a webes közvetítésen, ahogy a versenyzők a Matterhorn környékén szárnyalnak, és magasak az Alpok más hegyei fölött, megkérdőjelezik az eseményen résztvevők egészségét.
A következő videofelvétel a Telluride, Colorado, a Telluride légierővel való repülés, míg az utolsó a Bridal Falls Air Races versenyéből származik.
